Hangulat öt sorban

Réten terem a margarét,

rajta szaladnak bogárék.

Csendes patak csobog,

hídnak fűszálat raknak

a makacs rovarok.

Csendesen

Csendesen múlik az idő,

a világ hallgatag, váltják

egymást a percek, pár pillanat

az év utolsó napja véget ér.

Pezsgő fut a pohárba,

jövő álma szép regényt,

reménye életet ígér.

Két karoddal átölelsz

bársony ajkad simogat.

Javított változat

Csendesen múlik az idő,

a világ hallgatag, 

váltják egymást a percek, 

pár pillanat,

az év utolsó napja véget ér.

Pezsgő fut a pohárba, 

a jövő álma szép regényt, 

reménye életet ígér.

Két karoddal átölelsz

ajkad bársony, simogat.

Őszi este

Langyos őszi estén sétálok,

lebukó nap érett fényében

dudorászom  csendesen.

Elhallgatok néha,  dallamom

megakad, máris vége.

Hallgatásomat köszöni

barna,  kunkori farkú

kis kutya, körbe ugrál lábam

körül, bizalmatlanul szimatol,

ám hálából mert csontot

kapott, mellettem lohol, rám

vigyázva boldogan csahol.

Régi kép

Régi emlék, festett kép a

múltból rám visszanéz,

varázsa megigéz.

Rád nézek, szemed

ragyogása hív, őszi  fény,

csillagot látok mélyén,

gyengéd kezed érintése

elveszett éveink  érzése.

Már nem

Már nem kérdezlek,

nem is várok választ,

vedd fel a legszebb

ruhádat, ami maradt

még belőled batyuba

kötöm, ajtóm elé lököm,

vidd, ha kell neked.

Hazugul adott gyáva gyűrűd

viselem, ékszer, nem jelent

többet már az sem.

Ne mondd

Meg sem születtem,

már nem kellettem,

sem neked, sem másnak.

Az évek múltak, s hittem

majd változik,s máshova  

visz az élet.

Mentél az utadon,

vissza sem néztél, a

távolság köztünk

mérföldnyi lett.

Nem beszéltél velem,

nem is volt miről.

a messzeség mindent

megöl.

Ha beteg leszek ne keress,

meg ne látogass  sosem.

Ha meghalok, utolsó

utamon ne kísérj el.

sírom fölött ne mormolj

hazug imát, képmutatón

ne mondd, találkozunk

odaát.

Ünnepváró

Kicsi ember, apró álom, 

várom már a kék karácsonyt.

Ajtóm nyílik, állsz előttem, 

nevetve mondod, megjöttem.

Hideg kezed, forró szíved,

ölelj most át, kicsim, fiam.

Könnyes szemmel hálálkodom,

sorsom érted áldva áldom.

Lányom fogja vén kezemet,

adja már a gyógyszeremet.

ne sírj, anyám kérve kérlek,

a gyertyákat gyújtsuk most meg.

Fenyőm

Hosszú téli estén nézek

a sötétedő kékes égre,

felhők jönnek felém,

halványuló csillagok

s rájuk csak bámulok.

Havas a táj, szélben

kavargó furcsa hangok, 

súgják még életben vagyok.

Szaladó évek és hosszú

magány, végre várlak,

a hideget váltja a talány.

Lassan, az ajtót magam után

zárom, s fordulok, érzem

arcom hideg, könnyem csorog.

Fenyőm a sarokban, angyalok

hada rám se néz,

mosolyuk mégis megigéz.

Nem történt

Nem történt semmi,

csak hagytál elmenni.

Nem történt más, csak

életünkben olcsó ámítás.

Nem történt köztünk más,

csak elborított a félhomály.

Nem történt más, csak

megéreztem, hazudtál.

Hárfa

Hattyú testű, hosszú nyakú,

kényes-kecses hárfa húrja

rezdül, zeng, ha cirógatja szellő

gyengéd, simogató ujja.

Húnyt szemmel hallgatom

mélyen zengő hangját,lelkemben

kelt érzés verseng szökőkútként

csobogó, dúdoló dalával.

Gyáva kutya

Nem ugattál hangosan,

nem vállaltad álmodat,

feladtad a vágyadat.

Kushadj, lapíts, nyüszíts;

hízelgőn csóváld a farkad,

ha gazdád arra engedélyt ad.

Előtted volt a velős csont,

de gyáva voltál nagyon,

így lassan másé lett a konc.

Helyette tied a konzervcsont;

száraz és íztelen a jutalmad,

ha gazdád arra engedélyt ad.

Hajnalban

Felébredtem ma hajnalon,

s elgondolkodtam azon, mi

legyen a programom,

mire is vágyom nagyon.

Álmodoztam, milyen volna,

ha valaki ágyamban

mellettem  szuszogna, álma

bolondosan rólam szólna.

Gondoltban mire idáig

jutottam valami furcsaság

motoszkált az agyamban:

születésnapom van, talán

fel is köszöntsem magam?

Langyos eső

Pergő szemű langyos eső

így szólt nekem: ébresztő,

borús reggel,  félhomály

milyen nap vár ma rám;

hangod selyme simogat,

szemed varázsa csalogat,

ágyam öle vágyik rád,

felkínálja neked magát.

Sura cica

Megőrzésre rám bízott

fekete macska rajtam  

landolt,  s bőrömbe utat

hántott,  nem egyet és

nem is hármat, négy

karmát érezte mellem,

nyakam,  hátam.

Rímbe írom a bánatom, 

elárulom, bőröm most

gondolatom helyett lett

mélyen szántó.

Száműztem a bestiát 

egy szobával tovább, 

ott keresse meg karmám. 

Dacolok

Betegségedben éveken át
voltam foglárod, haragosod,
rabszolgád. Féltettelek, ahogy
kicsi gyereket szokás.

Kísértem kezed, kiküldtél
szobádból dacoló szemeddel,
fájásig összeszorított fogammal,
reszkető könnyemmel  mentem
tőled el, majd makacsul vissza.

Nézel rám örökkévaló, szép
mosolyoddal, veled fogyott el
a feladat, mit tőled kaptam,
mikor megszülettem.

Utolsó ágyadon fogtam még
hideg kis kezed,  enélkül nem
engedhettelek el. Lelkemben
velem vagy, kapaszkodom
kezedbe, szeretlek Anyukám.

Állatságok

Egér

Erdő mélyén két kisegér

az állat óvodába betér.

Viszik vállukon a kis

batyut, hamuba sült

pogácsa mindenkinek jut,

a sok éhes kisegér  a

lyukból eléjük kifut.

Medve

Kerek erdőn barna medve

így brummantott tegnap este:

házamba ma gyere be,

asztalom vár megterítve,

ágyamat megvetettem,

álmod legyen vágyat hozó,

kicsi szíved adakozó.

Nyuszi

Szólt a nyuszi, dugd ide

a pofid, cuppantok rá

néhány puszit, bajuszom

csiklandozza orrodat,

fülem megcirógatja

válladat, kicsi mancsom

puhán simítja hátadat.

Kakas

Kis kakas az udvaron

peckesen sétál a falon,

taraja magasan van nagyon,

sarkantyúja szikrát szór.

Kukorékol ércesen: kicsi

tyúkom  jer ide, hadd

szeresselek kedvedre.

Kacsa

Kacsa anyó sápogott,

levegőt is alig kapott,

gyere már kicsi kacsám,

a sor halad, lemaradsz ám.

Jövök, totyogó mamám,

bukdácsolt a nádas tavon

a sárga pelyhes kacsalány.

Hazug álmok

lelkemben  szunnyadó

szép szavakkal 

vártalak  vissza 

hazugul adtál álmokat 

barátsággá kopott szerelmed

rongyos zászlaját

foltoznám ma is újra

Este

Harangszóval jött az este,

elkergette a csendet messze,

kongva mondta,  velem gyere,

két kezedet tedd öledbe,

szíved nyissad  kedvesedre,

nézz ragyogó szemébe,

merülj simogató szerelmébe.

Rab madár

Drága kincsem, rab madaram,

szárnyad hull le ájulatban.

Vágyakozva rabként  éltél,  az

ég szívedben vágyott kékség.

Nézd, ajtód éjjel nyitva maradt,

repülj hamar, az őröd visszaszalad,

szép kalitkád kulcsa kattan,

éled életed tovább vigasztalan.

Reggel

Reggel rám nevetett a tavasz,

súgta nekem a nyarat. 

Nap sugarának glóriaárnya

szerelmem keresi, 

s fogja velem párba. 

Szellő rebben,

erdő súg,most kezdődik valami

új, életem megújul. 

Ma nem sírok válaszodra várva, 

az ősz is várat holnapig magára.

Koldus

Szerelmet adtam éveken át,

 most barátságot kínálsz,

mint alamizsnát. Maradok

koldus, s éhezem tovább,

tartsd meg a portékád.

Megtagadtál, nem voltam

neked senki sem, csak az,

aki nem adhatott semmit sem.

Éjfélt ütött az óra, a csendes

sötétben szerelmem elszaladt.

Megyek

Megyek feléd, közel vagyok,

szívedben az érzés megfagyott.

Bezáródott minden ajtó, állok,

s várok, mint a betolakodó.

Konok vagy, s hallgatsz, múlnak

lassan a nappalok, szaladnak

az éjszakák, nem adom neked

fájdalmam jajszavát.

Hínár

Őrült szerelmem magával sodort,

vitt, mint az áradat, nem éreztem,

szíved elfáradt már, s erőszakos

hínár húzza a mélybe az iszap alá.

Várunk

 Várunk szépen szerelmesen,

s majd mondod hetven évesen:

kicsim, nem találkozunk ma sem,

nem bírom el a járókeretem.

Ez most csak úgy jött, véletlen,

s bocsásd ezt is meg nekem,

s azt, hogy ilyenné lettem,

önző vagyok szerelmemben.

Fürödnék

Fürödnék kicsi tó vízében,

fürödnék  hold fényében,

fürödnék szemed tűzében,

fürödnék karjaid öblében.

Látomás

Nem gyötörlek, nem kínozlak,

nem kérlek, hogy szeress tovább.

Éld az életed,  s ne gondolj rám.

Szerelmem nem volt több neked,

mint kirándulás, s nem maradt más,

csak minden nap fakuló  látomás.

Hazafelé

 Útban hazamenet temető

mellett mentem el, s néztem

keresztfák hullámzó hátait,

csillanó márvány fejfák

szóltak: az életem elmúlik,

senkinek nem hiányzik.

Kagyló

Úgy várlak, mint kagyló

a homokszemet;  itt leszel

ölellek, úgy fonlak, át

mint kagyló a foglyát.

Kagylóselyem ruhát adok

rád, ragyogsz rám minden

árnyékon át, cirógató

puha fényed ontod rám.

Fotó

 

Régi fotót nézegettem,

szemedbe feledkeztem,

mélyén tüzet láttam,

belehullani vágytam.

Tudtam közben az idő

tovaszaladt, de a tűz benne

nekem ifjú maradt, s nem

láttam őszülő hajszáladat.

Szivárvány

 

Hideg téli éjben, álmomból

magamhoz térve, kérem kései

szivárvány hétszín aranyát,

napod alatta ragyogjon rám.

Ha egyszer

 Ha egyszer nem leszek

szívedben, elveszek.

Helyén az őszi szél sírva jár,

akkor felejtesz el igazán.

Napsugár ránk nem talál, de

szívemben ragyogsz tovább.

Ma nem

ma nem gyártottam versikét

csak vágytam kedvesem szerelmét

bolond vagyok már megint

szeretném ha itt lennél kicsit

adnál nekem néhány puszit

bedőlök most ágyamba

bebújnék inkább 

kedvesem karjába

Vártam

Vártam, vártam türelmesen,

idevártam szerelmesem.

Szaladt az óramutató körbe-körbe,

elvette az időt tőlem könyörtelen.

Negyven éve

Negyven éve múlt már,

padtársam volt egy srác.

Szőke volt és kék szemű,

nevét nem fogod hallani.

Csendes volt és nagyon okos,

zárkózott volt, nagyon-nagyon.

Nyüzsögtem mellette, de ezt

nem nagyon szerette.

Látott lánykát eleget,

engem picit sem szeretett.

Hajam neki megtetszett,

mondta halkan, nagyon zavartan.

Eltelt sok hosszú  év, nevét

emlékét megőriztem, a sors

akarta, hogy újra megfogjuk

egymás kezét.

Zöld

 rám nyílt a világ 

nap ontja sugarát

zöld lett a táj

szívemben nőtt 

ezer virág

sok színű szirom 

simogatja ajkaim 

illatuk bódítja

fáradt lelkem bogait

Ha volna

 Kinyújtottam két kezem,

nem fogtad meg kedvesem.

Arcodon  bánat húzott

barázdát, szemem  gyöngye

érted rajzolt patakocskát.

Ha volna nekem napocskám

mindig ragyogna rám.

Felhő nem takarná  arcát,

felhő nem takarná  szívemet,

 várnám könnyű léptedet.

Két éve

 

két évvel ezelőtt

megfogtad kezemet

tudtam ez kezdet

boldog voltam veled

az álmok megszerettek

 kaptunk boldog perceket

szelíd szerelemmel nem

szerethetlek szívem

szenvedéllyel van tele

amit éreztünk

ígéret volt

 poros úton elveszett

Törött

törött szárnyú kicsi

madár a szívemre

ne szállj 

összetört az  

gyenge lett már

szárnyad rebben

örökre megáll

Könnyem

átlátszó gyöngyfüzér 

könnyem  mossa  

arcomat eltünteti róla

titkos vágyamat

mutatja  fájdalmamat

Félig

nem ér el hozzád  szavam
elhagy lassan a gondolat
elveszik a hangom 

sose volt dallam megmarad
átöleli hangodat
félig élt életünk széthasad

Álmaink

 

Álmaink málladozó

selymén látom, másként

látod a világot, míg

félsz fény ragyog

át a megkopott álmon.

Elindulok

Elindulok szép csendesen,

lassú léptekkel,  vánszorgok.

Hátra nézek, téged nézlek,

arcomon könnyem csorog.

Eljártak az évek felettem,

de bölcsebb mégsem lettem.

Minden nap  és minden éjjel

boldogságot kerestem.

Nehéz érzés nyomja vállad,

talán elhiszem,  életed nélkülem 

szebb lehet, elfejted  gyorsan

mennyire szerettelek.

Nem vártak

Nem vártak és nem

szerettek, magányos

voltam, hogy megszülettem.

Kicsi lányként vágyakoztam,

feléd kezem kinyújtottam.

Felnőttem és sokat láttam,

a szeretetre mindig vágytam,          

kezem meg nem fogtad,

szeretet helyett csak

fájdalmat kaptam.

Kút

Csilingelő kicsi kút,

ez az út merre fut?

Itt egy kanyar, ott

egy dúc, a fára egy

mókus most felfut.

Velem

A füled vagyok,

velem hallasz,

szemed vagyok,

velem látsz.

Szíved vagyok,

velem szeretsz.

Néma

Néma kérdés, néma válasz,
s én mindig várlak.
Elszakadt a ruhám, lyukas
az ágyam, s nem csillapul
sose a vágyam.

Gyűrűd

Kicsi gyűrűd a kezemen,
ölelj magadhoz kedvesem,
el ne engedj sohasem,
szíved legyen szívemen.

Suttogok

Suttogok és sikoltok,

fájdalmamban lelkemre

mutatok, kezedet szívemre

húzom, könnyemet vissza

nem fogom, ha kéred, 

helyette szerelmemet adom.

Doboz

Kicsi és míves, színes
és hímes, selymes és
kényes. 

Szívedet teszed
bele, s kedvesed tenyerébe,
bársony doboz közepébe.

Árnyék

Arra kértél hallgassak,

hallgattam.

Arra kértél bújjak el,

kedvedért árnyék lettem.

Ne haragudj mondtad,

hallgattam és árnyék 

ült a szívemen.