Langyos őszi estén sétálok,
lebukó nap érett fényében
dudorászom csendesen.
Elhallgatok néha, dallamom
megakad, máris vége.
Hallgatásomat köszöni
barna, kunkori farkú
kis kutya, körbe ugrál lábam
körül, bizalmatlanul szimatol,
ám hálából mert csontot
kapott, mellettem lohol, rám
vigyázva boldogan csahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése