Negyven éve múlt már,
padtársam volt egy srác.
Szőke volt és kék szemű,
nevét nem fogod hallani.
Csendes volt és nagyon okos,
zárkózott volt, nagyon-nagyon.
Nyüzsögtem mellette, de ezt
nem nagyon szerette.
Látott lánykát eleget,
engem picit sem szeretett.
Hajam neki megtetszett,
mondta halkan, nagyon zavartan.
Eltelt sok hosszú év, nevét
emlékét megőriztem, a sors
akarta, hogy újra megfogjuk
egymás kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése