Dacolok

Betegségedben éveken át
voltam foglárod, haragosod,
rabszolgád. Féltettelek, ahogy
kicsi gyereket szokás.

Kísértem kezed, kiküldtél
szobádból dacoló szemeddel,
fájásig összeszorított fogammal,
reszkető könnyemmel  mentem
tőled el, majd makacsul vissza.

Nézel rám örökkévaló, szép
mosolyoddal, veled fogyott el
a feladat, mit tőled kaptam,
mikor megszülettem.

Utolsó ágyadon fogtam még
hideg kis kezed,  enélkül nem
engedhettelek el. Lelkemben
velem vagy, kapaszkodom
kezedbe, szeretlek Anyukám.