Nem voltam más mikor
megszülettem, csak
bömbölő gyermek-köteg,
életem kétségbeesett
üvöltés, anyám melegét
követeltem vissza még.
Előttem új, s még újabb út,
tanultam, apám-anyám
adott rám naponta áldást,
útravaló szép szavakkal.
Göröngy gurult elém,
cipeltem fáradtan.
Közöttük vacogva álltam,
utamon mindig egyedül
jártam, arra vágytam, valaki
ölelje át vállam, útitársat
mégsem találtam,
magány maradt a társam.
2014.07.30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése