Nyári égen
hold ragyog fényesen,
kicsi sün egyedül bandukol.
Szerelemvágy honol lelkében,
vágya dalol:
mikor találom meg
az igazit, ki tüskéivel
csak engem boldogít.
Ballag füvészkert
bokrai alatt,
szíve helyéről
majd kiszakad.
Ámul, földbe gyökerezik lába,
gömbkaktuszt látott,
égre meredő
tüskéiben pompázva.
Szerelem lobban
sünike szívében,
majd’ feldönti
udvarlása hevében.
Kérdésre választ nem kap,
szíve magányos marad.
2014.03.09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése