Mélybe nyúló
vastag gyökér
kapaszkodik életért,
dacol széllel,
viharral, a felhők
könnyét
boldogan issza fel.
Törzse őserő,
koronát tart
az ég felé,
áldott nap sugarával
zöld kezeket
nevel.
Méz illatú virága
csecsemő,
felnő ,
gyümölcse, kék,
piros, sárga.
Ága alatt állsz,
csodára várva.
Karod emeled magasba,
sallangtalan szavakkal
kapaszkodva,
ködlő,
távolba tűnő
elmúló arcok
szürke fényű fátyolába.
2013.06.05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése