Jön az éj, a sötétség,
magam vagyok még.
Lopakodó csillagok
az égen, életük fény,
történetüket írják rég.
Mondd, mit tegyek, ha
elfog a kétség, a hűvös
éj didergő mélyén
átölelnél, hozzám
beszélnél.
Suttogj....
megérintenél, becéznél,
akkor talán
nem félnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése