Szellő fújdogál óvatosan,
megnézve merre lépdel,
pajkosan, bekukkant bokrok,
s fák alá, kíváncsi mit talál.
Összeszedi, ami útjában áll,
görgeti maga előtt tovább.
Ereje lesz, egyre dagad,
menekülne kit megragad.
Széllé nőve a porszemeket
szürke felhővé gyúrja össze,
romba dönti életed, s nem
várja meg keserű könnyeid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése