Kővirág

Vízcseppek, lassan, hosszan
csordogálnak, útjukon néha
meg-megállnak, egymással
ölelkeznek,  az idő sodrában.
Barlangjában csendül hangja
messzire, óvatlan  érintéssel, 
síró cseppkő fehér virágát,
szép szirmát omlott-romlott,
halott fehér porrá töröd.