Ha egyszer

 Ha egyszer nem leszek

szívedben, elveszek.

Helyén az őszi szél sírva jár,

akkor felejtesz el igazán.

Napsugár ránk nem talál, de

szívemben ragyogsz tovább.

Ma nem

ma nem gyártottam versikét

csak vágytam kedvesem szerelmét

bolond vagyok már megint

szeretném ha itt lennél kicsit

adnál nekem néhány puszit

bedőlök most ágyamba

bebújnék inkább 

kedvesem karjába

Vártam

Vártam, vártam türelmesen,

idevártam szerelmesem.

Szaladt az óramutató körbe-körbe,

elvette az időt tőlem könyörtelen.

Negyven éve

Negyven éve múlt már,

padtársam volt egy srác.

Szőke volt és kék szemű,

nevét nem fogod hallani.

Csendes volt és nagyon okos,

zárkózott volt, nagyon-nagyon.

Nyüzsögtem mellette, de ezt

nem nagyon szerette.

Látott lánykát eleget,

engem picit sem szeretett.

Hajam neki megtetszett,

mondta halkan, nagyon zavartan.

Eltelt sok hosszú  év, nevét

emlékét megőriztem, a sors

akarta, hogy újra megfogjuk

egymás kezét.

Zöld

 rám nyílt a világ 

nap ontja sugarát

zöld lett a táj

szívemben nőtt 

ezer virág

sok színű szirom 

simogatja ajkaim 

illatuk bódítja

fáradt lelkem bogait

Ha volna

 Kinyújtottam két kezem,

nem fogtad meg kedvesem.

Arcodon  bánat húzott

barázdát, szemem  gyöngye

érted rajzolt patakocskát.

Ha volna nekem napocskám

mindig ragyogna rám.

Felhő nem takarná  arcát,

felhő nem takarná  szívemet,

 várnám könnyű léptedet.

Két éve

 

két évvel ezelőtt

megfogtad kezemet

tudtam ez kezdet

boldog voltam veled

az álmok megszerettek

 kaptunk boldog perceket

szelíd szerelemmel nem

szerethetlek szívem

szenvedéllyel van tele

amit éreztünk

ígéret volt

 poros úton elveszett

Törött

törött szárnyú kicsi

madár a szívemre

ne szállj 

összetört az  

gyenge lett már

szárnyad rebben

örökre megáll

Könnyem

átlátszó gyöngyfüzér 

könnyem  mossa  

arcomat eltünteti róla

titkos vágyamat

mutatja  fájdalmamat

Félig

nem ér el hozzád  szavam
elhagy lassan a gondolat
elveszik a hangom 

sose volt dallam megmarad
átöleli hangodat
félig élt életünk széthasad

Álmaink

 

Álmaink málladozó

selymén látom, másként

látod a világot, míg

félsz fény ragyog

át a megkopott álmon.

Elindulok

Elindulok szép csendesen,

lassú léptekkel,  vánszorgok.

Hátra nézek, téged nézlek,

arcomon könnyem csorog.

Eljártak az évek felettem,

de bölcsebb mégsem lettem.

Minden nap  és minden éjjel

boldogságot kerestem.

Nehéz érzés nyomja vállad,

talán elhiszem,  életed nélkülem 

szebb lehet, elfejted  gyorsan

mennyire szerettelek.

Nem vártak

Nem vártak és nem

szerettek, magányos

voltam, hogy megszülettem.

Kicsi lányként vágyakoztam,

feléd kezem kinyújtottam.

Felnőttem és sokat láttam,

a szeretetre mindig vágytam,          

kezem meg nem fogtad,

szeretet helyett csak

fájdalmat kaptam.

Kút

Csilingelő kicsi kút,

ez az út merre fut?

Itt egy kanyar, ott

egy dúc, a fára egy

mókus most felfut.

Velem

A füled vagyok,

velem hallasz,

szemed vagyok,

velem látsz.

Szíved vagyok,

velem szeretsz.

Néma

Néma kérdés, néma válasz,
s én mindig várlak.
Elszakadt a ruhám, lyukas
az ágyam, s nem csillapul
sose a vágyam.

Gyűrűd

Kicsi gyűrűd a kezemen,
ölelj magadhoz kedvesem,
el ne engedj sohasem,
szíved legyen szívemen.

Suttogok

Suttogok és sikoltok,

fájdalmamban lelkemre

mutatok, kezedet szívemre

húzom, könnyemet vissza

nem fogom, ha kéred, 

helyette szerelmemet adom.

Doboz

Kicsi és míves, színes
és hímes, selymes és
kényes. 

Szívedet teszed
bele, s kedvesed tenyerébe,
bársony doboz közepébe.

Árnyék

Arra kértél hallgassak,

hallgattam.

Arra kértél bújjak el,

kedvedért árnyék lettem.

Ne haragudj mondtad,

hallgattam és árnyék 

ült a szívemen.

Álltunk

 

Álltunk,  fogtad a kezem,

csak néztem a szemedet.

A percek múltak, és csak fogtad

a kezem, s néztem a szemedet.

Kezem fogtad, szorítottad,

két szemedbe mosolyogtam,

s közben nem tudtam, hogy

nem is kezem, szívem fogtad.

Sodor

 

Sodor  a víz, visznek a  hullámok.

Szólnék neked, néma vagyok.

Fognám a kezed, béna vagyok,

Érezném a szíved, szívedben vagyok.

Út szélén

Út szélén jártam,

térdig porban álltam,

vadvirágot láttam,

hajlott a szára rám borult,

szirma ajkadra simult.

Jó éjt

Kedvesem, jó éjszakát, szép
legyen az álmod, az éj takarjon
be, puhán, mint a bársony.
Álmodd, hogy kezem simogat,
ajkam cirógat,  párnád a vállam.

Siettem

Siettem hogy itt legyek,
neked levelet szerkesszek.
Bolondos a kedvem, 

mint a tavaszi szellő.
Jobbra szalad, balra fúj,
a lényeg, nincs semmi új.

Főnix

Szíved ragyogó jégvirág öleli át,

nem engedi hozzá a nap sugarát.

A jég alatt megfagy a világ,

meghal a virág, szerelmed

legyen főnix madár.

Fekete fény

 

Vártalak még kedvesem,

fekete fényben álltam

csendesen, nem szólt

hozzám senki sem.

Üres ágyam ásított,

magához nem csábított,

meleg helyett csak

hideget árasztott.

Falevél

 

Olyan vagyok, mint a falevél,

nincs eredet, s nincsen cél,

csak hányódik, sodródik,

míg végül megéri végzetét,

s elfelejti a szél.

Szavak

Ki nem mondott szavak,

amik el nem hangozhattak.

Megbántottalak, hallgatsz.

Könny fakad a szívemen,

vízesés csobog csendesen,

megállni nem fog sohasem.

Szellő

Hűs szellő kezem,

ajkaidat megérintem.

Cirógatom  homlokod,

magammal viszem bánatod.

Évszak

Elszaladt a tavasz

nyár hamar, őszi

szél avart kavar,

hajamba kap.

Karja lágyan öleli

derekamat.

Altató

Elfogyott a nap  mára,

megyek vár a párna.

Álom-manó csillagport

szór, bűbájos álmot

hint a tarsolyból.

Holdezüst

Szerelmem holdezüst,

amit érzek aranynapsugár,

a fájdalmam, mélysötét éjszakák,

lelkemet a félelem járja át.

Szerelmem 2

Harmatos avar illata

Lelkemben vihart kavar,

s a szerelem szava örökké

csak téged akar.

Szerelmem

Szerelemem jéghegy, s óceán,

Szerelmem csobogó forrás,

Szerelmem el nem múló varázs,

Szerelmem örök ragyogás.

Szomorkodó

foszlott felhőből égre

sápadt sálat kanyarítok

testemből szivárog fáradt

seszínű savanyú nyirok

fájdalomtól sírok

nehezedő pillámról

ámulva árva

könnyem cseppen

szívem szomorkásan rezzen

érjen álmomban halál

ne simogass kis virág