A kígyó

 

 

Szííííííííí, sziszeg a kígyó,
villás nyelve szájából kilóg,
fürgén tapogat, nyúlva felém,
szívem rémülten kalapál,
hátrálok, talán meg sem talál.

Szííííííííí, kitart, csúszik,
tekereg lábatlan teste, 
hidegség ül apró, számító
szemében, bölcsesség
óvatos, kecses fejében.

Szííííííííí, sziszeg, nézem
mozdulatlan zsibbadásban.
Visszahanyatlik a földre...
teste, sárga szeme tanít
az élet  zengő zenéjére.