Sárkányvégzet

 

 

Valóság volt vagy álom
nem tudom már,  éltek
sárkányok a világon.
Kicsik és nagyok,
harapósak, haragosak.

Csontjaikat keresik a föld
alatt, aggatunk rájuk
félelmetes tulajdonságokat.
Döngött alattuk a talaj,
amerre  csapatuk haladt.

Borzongunk, reszketünk,
filmeket készítünk.
Most éppen arra gondolok,
milyen volt, mikor a háromfejű
három feje egymással hajba kapott.

Vita volt és marakodás,
melyik fej lehetett  győztes,
okos, egyezségre egy se jutott, 
a három fej fűbe harapott,
kihaltak a sárkányok.

A fácánkakas

Kukorica, napraforgó, nem
vagyok én  tollforgató.
Fácán vagyok madár lettem,
föld alattam, ég felettem !
Kakas vagyok, nem kis tojó,
bokrok ágán igazgató !
Levegőbe felröppenek,
hegyek között által kelek,
ebéded ma sem  leszek,
cserregek, rajtad nevetek.

A kígyó

 

 

Szííííííííí, sziszeg a kígyó,
villás nyelve szájából kilóg,
fürgén tapogat, nyúlva felém,
szívem rémülten kalapál,
hátrálok, talán meg sem talál.

Szííííííííí, kitart, csúszik,
tekereg lábatlan teste, 
hidegség ül apró, számító
szemében, bölcsesség
óvatos, kecses fejében.

Szííííííííí, sziszeg, nézem
mozdulatlan zsibbadásban.
Visszahanyatlik a földre...
teste, sárga szeme tanít
az élet  zengő zenéjére.

Rozsdaszín szavak (Javított)

Rozsdaszín szavak,
nem sírok,
csak könnyeim patakzanak.
Nem fáj.
Semmi, semmi.
Csak nyom belül valami,
csend van, a csend hangja
nem zavar, zúgó szava elmém
mélyét felkavarja.
Félig felejtett gyermek korai,
fájó emléke, akkori életének
mát kísérő szívverése,
elszakadt élet szakadékba
hulló keménysége,
olvadó jég párát adó
hideg lehelete megértésre vár.

Rozsdaszín szavak

Rozsdaszín szavak, nem sírok,
csak könnyeim  patakzanak.
Nem fáj.
Semmi,  semmi.
Csak nyom belül valami,
csend van, a csend hangja
nem zavar, zúgó szava
elmémben valamit felkavar.
Valamikori gyermek korai,
fájó emléke, akkori életének
mát kísérő szívverése,
elszakadt élet szakadékba
hulló keménysége,
olvadó jég párát adó
hideg lehelete megértésre
vár.